Sajó Dániel

Gyerekkorom óta a labdarúgás határozza meg az életemet. Hatévesen léptem először pályára, és 28 éves koromban léptem utoljára pályára hivatalos mérkőzésen. Utánpótlás szinten a Ferencvárosban nevelkedtem, U15-től U19-ig pedig végig korosztályos válogatott voltam. Felnőttként az NB III-ban szerepeltem, de a játék iránti szenvedélyem sosem csökkent – csak átalakult. 

A futballban eltöltött évek alatt világossá vált számomra, hogy valódi értéket nemcsak a pályán, hanem azon kívül is lehet teremteni. Scoutként, operatív vezetőként, majd sportigazgatóként hét éven át dolgoztam klubokban azon, hogy játékosokat fedezzek fel, fejlesszek és segítsek nekik megtalálni a helyüket a labdarúgás világában. 

Egyértelmű célom volt, hogy menedzserként olyan támogatást nyújtsak, amit aktív játékosként sokszor hiányoltam: őszinte kommunikációt, hosszú távú gondolkodást, valódi törődést. Hiszek abban, hogy a siker nem az átigazolási díjakban mérhető, hanem abban, hogy egy játékos milyen emberré és sportolóvá válik az évek során. 

Nem csak az átigazolási időszakban vagyok jelen – a célom, hogy minden játékosom számára megteremtsem a fejlődés lehetőségét, a pályán és az élet más területein is. Hiszem, hogy egy jó menedzser nemcsak képvisel, hanem nevel, kísér, és mindig ott van, amikor számít.